Jegyzetek Tatár György: Bibliatörténet c. előadásai nyomán - /részlet/

A bibliai nyelv -mint egy szakrális szöveg hordozójának- vizsgálata felveti a többrétegu szövegolvasat problémáját. (Maester Eckhart) Ebben az esetben azonban az olvasatok nem egymást kizáró, hanem hierarchikus kapcsolatban vannak egymással. A bibliai nyelv speciális interpretációs szabályai azok elsosorban, melyek elkülönítik más, kötötten verbális kifelyezési formáktól. Ebben az irányban elsoként Origenész végzett szisztematikus jelentésréteg elemzést.
Az archaikus, mitológiai, és a bibliai nézopont közti ambivalencia feloldására irányuló összehangolási kísérletek már az ókortól kezdve nyomon követhetok. Ezek közé tartozott Alexandriában az ún. homéroszfilológusok tevékenysége, mely elsosorban a mítoszok megfejtésére, belso életük feltárására irányult. (megj: archetipikus gondolkodás? ) Például az istennevek jelentéseinek, szimbolikus etimológiájának vizsgálata. Náluk már megjelenik a több (legalább ketto) olvasatréteg szerinti értelmezés. (megj: Szerepe lehetett e ennek a megközelítésnek a kialakulásában, a szinkretisztikus, hellenizálódott egyiptomi kultúrközegben rejtetten továbbélo hieroglif olvasatmód hatásának?) A Biblia szempontjából a többréteguség kialakulása és jelentossége szoros összefüggésben van a szöveg kanonizálásával! (ld.: lentebb)
Maimonidesz szerint a mögöttes, magasabb rendu szövegértelem nélkül nem hidalható át az emberek közötti szellemi szakadék. Ugyanis a primer (szó szerinti) jelentés az amely a tömegnek szól, de létezik e mellett egy secunder, filozófiai jellegu jelentéstartalom, mely a fölvilágosultabb kevesek (szellemi elit) felé nyitott, és a tömeg számára kifejezetten veszélyes. Nála ez a méllyebb jelentésréteg tulajdonképpen az Arisztotelészi filozófia (illetve inkább teológia) belevetítése a Bibliába. Meggyozodése ezen kívül, hogy jelen esetben e kettosség oka a társadalmi stabilitás megorzésének kényszere. Kijelenti: ,,A bálványimádás metafizikai tévedés,, melynek oka az Istenre vonatkozó téves fogalmak ( pl: antropomorfizmus) használata és a szó szerinti értelmezés. Eszerint a bibliai vonatkozásban sem az idegen, barbár kultuszok elterjedése értendo alatta, hanem a vulgarizálódott szakrális rítusok és elképzelések burjánzása. Lehetséges megoldásként a nyelv teljes mértéku allegorizálását veti föl, megszabadulva az antropomorf fogalmaktól. (megj: Ebben a szemléletmódban talán jobban értelmezhetok a gnosztikus ellenolvasatok és Bibliaértelmezések motivációi, és logikája.)
Az elobbi godolatsor hatáskörét erosen kitágítja Joachim da Fiore munkássága ( Másként: Joachim de Floris /1130 k.-1210k./ Olasz szerzetes, nagy hatású vallási író. Legnevesebb munkája: Expositito in Apocalipsim – 1186. Többek között Hegel is tole merített a lélekfogalmának (szellem) megalkotásával kapcsolatban.), melynek eredménye a három szintu értelmezés szisztematizálása, és a hozzá kapcsolódó analógiák megvonása. (pl.: három síkú létezés, három világkorszak…stb.) Következtetései alapján teljes történelemteológiai rendszert alkotott!
Maimonidesz-nél több ízben elofordul az a mondat, miszerint: ,, A tóra a nép nyelvét beszéli,,. (Erre vonatkoztatva az o XII. sz.-i álláspontja –kabbalista szempontból- lényegileg általánosítható a középkorra.) Ez a mondat az o részérol is idézet, és forrása egy II. sz-i irat, mely két rabbi vitáját tartalmazza a bibliai nyelv jellegzetességeinek jelentéstartalmáról, és arra keresi a választ, hogy az lényegileg különbözik e az általános nyelvtol. Az, hogy a Tóra a nép nyelvét beszéli, nála olyan értelmezést kap, miszerint Istent ezáltal nem korrekt metafizikai képekel írja le, s ennek oka a megcélzott réteg fogalmi beszukültsége, amelynek szellemiségében nem élnek, nem befogadhatók ezek a képek. Ezen gondolatokat kissé tovább radikalizálva, következtetésként levonható: Isten nem írható le korrektül nyelvi eszközökkel, mivel a nyelv mitológiai rétege kiiktathatatlan és félrevezeto. Az attribútumok használata ugyanis magában hordja Istennek szubsztantív tárgyként való szemléletét, mely ,,…olyan, mintha a hosszúságot mérnénk ízzel.,,. Nem csak tévedés, vagy pontatlanság, hanem egész egyszeruen valaki másról szól, aki, vagy ami nem más, mint a bálvány. Maga a kijelentés ténye a probléma. Ugyanis a Rá vonatkozó kifejezések metaforikus (metafizikai) tartalma radikálisan különbözik ugyanezen kifejezések leszeparált dolgok (tárgyak)-ra vonatkozó jelentésétol. Ezáltal a fogalom (attribútum) birtoklásának kijelentése is szeparáltságot feltételez. Ebbol következik a negációs megközelítés egyedüli lehetosége, mely kikerülheti azt a tényt, hogy fogalmilag túl van minden nyelvi korláton.
(Megjegyzés: A szavak helyes használata a nem kimondás. A formák legtisztább alakja a nem lét. A leg teljesebb válasz a csend. Amikor ezen szavak teste végre feladja formáját számodra, lényegük, értelmük csak akkor teljesedik ki. Minden szó kimondásával egy démont idézünk meg, mely tudását, erejét csak akkor adja át, ha legyozték, szertefoszlott. (A gólem teremtésének –mint folyamatnak- tükörképei minden síkon formálják a valóság anyagát, útban az Alfa, és az Omega között. ,,Holtomtól nagy legyen, és értelmes a fagy,, )).

A Talmudban olvasható egy allegórikusan is értelmezheto utalás, mely szerint négyen jártak a paradicsomban. Mind a négyen láttak.
Ben Azai látott, és meghalt.
Ben Zoma látott, és megorült.
Acher látott, és pusztítani kezdte a fiatal hajtásokat.
Egyedül Rabbi Akiba volt az, aki békével és sértetlenül visszajött. Tole eredeztetheto a kabbalista szemléletmód, melynek késobbi tradiconális rendszerében sokszor, és sokféle vonatkozásban hivatkoznak a fent említett Tórarészletre. Azonkívül a Maimonidesz-nél említett, két rabbi között zajló vitának o az egyik szereploje, s természetesen ebben a párbeszédben is, a nyelvfogalommal kapcsolatos kabbalista hozzáállás, és értelmezési mód képviseloje.
Acher ebben a szituációban az eretnek. A fiatal hajtások pusztítása, vagy zavarkeltés a kert növényei között, a tanítványok megrontását jelenti. ,,Nincs bíró, és nincs ítélet.,, ( megj.:Ez a hozzáállás, önmeghasonlás mindenesetre a magasabb tudás, vagy tapasztalat megszerzésével járó veszélyeknek egy igen érdekes aspektusát mutatja.)
A végso titok megismerésének útján tapasztalható négyes szimmetria egészen más megvilágításba kerül, ha a kabbalista metodikát követve vizsgáljuk meg a helyzet szimbolikáját (ld.: Mohse de Leon). Eszerint a ,,Paradicsom,, szó (héberül Prades, leírva PRDS ) értelmezheto úgy is, mint négy másik szó notarikonja (A kezdobetukbol alkotott betuszó, akrosztichon.). Ezek: p`shat: felszín, legegyszerubb olvassat; rem v, remec: utalás; drisá v, d`rash: keresés, magyarázat kifejtés; és szod: titok. Ez a négy szó, a Szentírás négy értelmezési rétegét allegorizálja, és az Írás ilyen szerkezeti sajátosságai által érzik sokan és régtol fogva, bizonyítottnak azt a felfogást, miszerint a Biblia nyelve nem azonos a társadalmi nyelvfogalommal. A kabbalista szemlélet, ennek a felfogási rendszernek egy aspektusa, mely a bibliai nyelv fogalmát (ezáltal információtartalmát és lehetséges vonatkozásait) a végtelenre tágítja.
Ennek jelentosségét, kissé részletesebben, Nahmanidesz által közelíthetjük meg. Álláspontja szerint Mózes a Sinai hegyen szóbeli kinyilatkoztatást is kapott. Az összes lehetséges tudás az értés ötven kapujából áll, és Mózesnek ebben a kinyilatkoztatásban negyvenkilenc kapu kulcsa adatott át. Maga a bibliai szöveg olyan formában adódott át, amelyben nem voltak szóközök, csupán egy folyamatos mássalhangzó sorozatot alkotott, mely megfelelo tagolásban a Szent neveibol áll. Az Írás tartalmazza az összes lehetséges tudást, csupán a megfelelo hermeneutikai kulcs szükséges annak megfejtéséhez, aminek -véleménye szerint- Salamon király a birtokában volt. Ennek a kulcsnak a létezését bizonyítottnak tartja a Tóramásolási szabályok létezése által. A Tóra írásmódjának jellegzetességei (csillagocskák, horgok, koronák…stb.) ugyanis a tradíció részét képzik, azokon változtatni a másolás során szigorúan tilos, és akár egyetlen-egy karakterhiba is alkalmatlanná teszi a szöveget szakrális használatra. Még a helyesírási, és nyelvi következetlenségeket is érintetlenül kell hagyni, szembeszöko jellegük ellenére is, csupán el vannak látva az olvasás közbeni korrekcióra való utalásokkal. Mindezen jellegzetességeket Nahmanidesz magyarázó elvunek tartja, melyek a szöveg szerves részét alkotják, de csak annak teljes összeállítása után kerültek bele, mintegy kiegészítésként. ( Abraham Abulafiára nagy hatással volt ez a rendszer és munkásságával kapcsolatban sokmindent merített bekole.) A fentebb említett mássalhangzó sorozat, a Tóra teremtés elotti formája, mely nem más, mint a teremtés osmintája, sémája, valamint Isten egyetlen Nagy Neve, mint a teremtést megelozo manifesztációja. Ezáltal ebben a formájában, és mélységében, lényegénél fogva megfejthetetlen kinyilatkoztatás. A teremtéssel párhuzamosan történt meg ennek szavakká tördelése. ( megj.: Sumit unus…!) ( megj.2: Néhány vélemény szerint, ha nem lett volna Ádám bune, a betukbol egy más történet áll össze. Ez –összefüggésben az elobbiekkel- a teremtés folyamatos voltának az elméletét támasztja alá.) Mindezekbol a kezdeti kérdésre –vagyis a bibliai nyelv fogalmának töltésére, és jelentosségére- vonatkozólag levonható az a következtetés miszerint: minden lehetséges tudás mélyrétege maga Isten, a szöveg mélyrétege pedig a tíz Szefira élo muködésének lenyomata.
Az eddigiekben felvázolt két megközelítési mód altal némileg a felszínre került egy olyan folyamat, melynek hatásai befolyásal lehetnek minden szakrális, vagy tradicionális tartalmú szöveg hatására és betöltött szerepére, ezáltal jelenléte hatással lehet a szöveg mindenkori vizsgálatára. Nagyon fontos momentum ugyanis, hogy a kanonizálás által kitágul a szöveg szemantikai mezoje! (Mélyebb, a nyelvi korlátokon túli jelentésrétegek felé tereli a figyelmet.)
Bár Nahmanidesz és Maimonidesz álláspontja némileg ellentétes egymással, abban mindenképpen megegyeznek, hogy a Bibliai kánon radikális újraértelmezése egy felértékelo olvasatot ad. Léteznek azonban egészen más megközelítésu, leértékelo olvasatok, melyek elsosorban a keresztény kori eretnekség közegében nagyon jellemzoek. A gnosztikus olvasat nem tagadja a Biblia tartalmi mélységeit, de alapvetoen rosz céllal átadott (megalkotott) demiurgoszi kinyilatkoztatást lát benne. Ezáltal nem is fogadja el a végso titkok hordozóközegéül, mivel csupán a Rossz Teremtés sémáit tartalmazhatja. A valódi Isten, az Agnosztosz Theosz, valamint az ember számára a teremtett –anyagi- világ idegen. Az csupán a Demiurgosz muve –mint ahogyan néhány forrás szerint az ember is- amivel rabbá szeretné tenni a távoli Igaz Istent (Fényádám), hasonmásának (az ember) megalkotása, és bebörtönzése által az anyagba. ,,Teremtsünk Embert földbol testünk képére, az O hasonlatosságára, miáltal O beleszeret.,, Ennek a demiurgoszi ,,összeesküvésnek,, a forgatókönyvét tartalmazza az Írás, mely így az eredetre és létre vonatkozó valós információkat rejt, amiket a megfelelo ismeret birtokában ki lehet bontani a szövegbol, viszont az eredeti célja és beállításmódja rossz, és félrevezeto. A szöveg valós információtartalmának visszaállítása érdekében igyekeztek azt dekanonizálni, és sok esetben kifejezetten ellenolvasatokat felállítani. Jó példa erre a kígyószimbolika átértékelése, mely éppen ezért sok gnosztikus irányzatban fontos jelkép, de a genezis szövegével kapcsolatban is történtek hasonló operációk.
Egy korai keresztény gonosztikus, Markhiosz a Demiurgoszt az ószövetségi Izrael Istené-vel azonositja. Erre utalhat például a ,,Nincs más Isten rajtam kívül!,, kinyilatkoztatás, mely értelmezheto úgy is, mint egyfajta személyes bizonyosság megszerzésére való törekvés. Tehát önmagának is szól, ezáltal erosen ambivalens. ( megj.: Ez az érvelés egy kissé gyanús, mivel mindenképpen az emberi kicsinyesség egy jellemzo vonását ruházza rá egy felsobb lényre. Kérdéses, hogy ezáltal nem esik-e a Maimonidesznél említett metafizikai tévedésbe az antropomorfizálás által, mégha nem is a legfelsobb lényrol van szó. Bár ha a kijelentésst a hatalmi törekvés megnyilvánulásaként értékeljük, az minden esetben szeparáltságot, végességet feltélez, hiszen különben nem lenne értelme.) Tanaira iskolát is alapított, és o hozta létre az elso újszövetségi kánont.
Mindenféle eredetu gnózis szoros kapcsolatban van a Bibliával, bár a hozzá való viszonyulás nagyon nagy szélsoségeket mutat. (megj.: A mozgalom irányultságára talán némileg magyarázatot adhat az elnevezés jelentése /megismerés/. A gonosz, bebörtönzo terv részleteinek, a bilincsek mibenlétének és titkainak, valamint a valódi eredetnek a megismerése ugyanis lehetoséget adhat a szabadulásra.) A gnoszticizmus minden formája, valamint a legtöbb keresztény eretnekmozgalom –bár különbözo szellemi színvonalon- mindenesetre tartalmaz egy vezérmotivációt, melyet talán jól fed a ,,Minden értékek átértékelése.,, /Nietzsche/, és ez mindenképpen fontossá teszi oket a populárisabb, hivatalos vallások kontrasztjában.

/Adaptáció, megjegyzések: Molnár Dávid/